A környezetünk védelme bátran kijelenthetjük, hogy nem olcsó mulatság, de mégis különböző okai lehetnek annak, hogy az emberek a környezettudatos megoldások helyett az elterjedtebb, ugyanakkor károsabb, szennyezőbb alternatívát választják akkor is, ha lenne lehetőségük másra. Nemrég írtunk arról, hogy mennyire nehéz megoldani a műanyagmentességet a mindennapokban, de számos olyan helyzet van, amikor simán dönthetünk a környezetkímélő verzió mellett, sokan mégsem teszik.

Amikor szóba kerül, hogy ki mit tesz a környezetvédelem érdekében, mennyire próbál környezettudatosan élni, nagyon sokszor hangzik el a címben is szereplő kifogás, hárítás. Mégis mit számít az én szemetem, ha a gyárak százszor többet szennyeznek, ha a Föld másik felén senki sem foglalkozik a környezetvédelemmel. Hiszen én csak csepp vagyok a tengerben, semmivel nem jobb a bolygónak, ha én odafigyelek, ez olyan kis mennyiség az egészet tekintve, hogy nem is számít. 

Való igaz, hogy a ténylegesen nagymértékű szemetelés „nagyban” játszódik (azaz a gyárak, vállalatok szintjén), azért nem állíthatjuk azt, hogy mi, a „kisemberek”, nem termelünk sok szemetet. Hányszor üríted ki egy nap a benti kukát? Hány kiló szemetet visz el tőled a kukásautó egy héten? Ugye, nem is olyan keveset. És ha belegondolsz, mennyi ember él a bolygón, beláthatod, hogy a csekélynek tűnő mennyiség ennyi ember esetében igencsak durva mértékű lehet.

A műanyagmentes július nevű kezdeményezésbe sokan vágtak bele lelkesen, de közülük jó néhányan buktak el már az első héten. Ennek kapcsán fel kell tennünk magunknak a kérdést: tényleg ennyire tele van az életünk műanyaggal? Komolyan létezik az, hogy nem tudunk ezek nélkül élni? 

Legtöbben tudják, hogy az elektronikai hulladékok külön kategóriát képviselnek a hulladékokon belül, ezeket nem lehet csak úgy kidobni a kukába, mégpedig azért nem, mert erősen szennyező hatásúak, tele veszélyes anyagokkal. Speciális kezelést igényelnek, amit erre szakosodott cégek végeznek. Magánszemélyként annyi a dolgunk, hogy hulladékgyűjtőknél adjuk le őket, a többit pedig rájuk bízzuk.

Olyan gyakran hallani a címben szereplő mondatot, és valljuk be, jogosságán sokan elgondolkodnak. Nagyon gyakran keringenek olyan történetek, hogy bár a városokban ki vannak helyezve a szelektív szemétgyűjtők, és sok ember lelkesen hordja is oda a szemetét, illetve otthon is szelektíven gyűjt, sajnos a szállításnál ezzel már nem törődnek, és végül minden egy helyre kerül.

Bizonyára mindannyian hallottunk már arról, hogy 2021-től be fogják tiltani az Európai Unióban a műanyag szívószálat. Sokakban azonban felmerül a kérdés, hogy miért lett hirtelen közellenség a szívószál, amit egyébként nagyon régóta használunk szerte a világon. Miért lett egyik napról a másikra probléma a használata, és miért kell elhagyni, illetve lecserélni valami másra? 

Nos, nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a szívószál betiltásának környezetvédelmi okai vannak. A tengerekben, óceánokban, és a partokon leggyakrabban talált egyszerhasználatos műanyag termékek között ugyanis igen előkelő helyet foglal el a szívószál.