A környezetvédelem fontosságáról egész életünkben hallattunk, mostanában azonban gyakrabban kerül elő a téma. Ennek az az oka, hogy a szakértők szerint elértük a kritikus pontot: ha nem húzzuk be a féket, „most már tényleg” baj lesz. Ezt azonban mintha nem akarnák az emberek meghallani.
Valószínűleg erősen működik a struccpolitika is, de a vállvonogatás másik oka az lehet, hogy nem igazán tudja a többség, mit is takar az a „nagy baj”. Emlegetik, hogy „ez így nem mehet tovább”, „változásra van szükség”, „lassítani kell”, „baj lesz ebből az életmódból”, „nem fenntartható”
Erre pedig sokan legyintenek. Nem tudják, mire számíthatnak konkrétan, milyen lesz a világ, mondjuk, 30 év múlva, ha minden úgy marad, ahogy most van, és nem kezdünk el komolyabban foglalkozni a környezetvédelemmel. Amiről pedig nem tudunk konkrétumokat, azt hajlamosak vagyunk elbagatellizálni, elintézni egy vállrándítással.
Mi is a probléma?
Egyszerűen fogalmazva az, hogy ész nélkül fogyasztunk, rengeteget. Ez azért rossz, mert a Föld nyersanyagai, forrásai végesek. Ennek ellenére mi, emberek, úgy élünk, mintha végtelen mennyiségben állnának rendelkezésünkre.
Idén júliusra elfogyott az éves nyersanyagkeret. Nyilván nincs valójában ilyen keret, annyit használunk, amennyi „kell”, de annyit használtunk fel az év első felében, amennyit egész évben kellett volna. Ha pedig ez így marad, elég hamar kimerül a készlet.
És hogy mi lesz ennek a következménye?
Ha röviden akarjuk leírni, akkor az, hogy luxusnak fog számítani mindaz, ami ma természetes. Egész egyszerűen azért, mert olyan kevés forrás fog a rendelkezésünkre állni a (most még) mindennapi dolgokhoz, hogy muszáj lesz velük spórolni.
Ez a következőkben okoz fennakadást (a teljesség igénye nélkül):
- Élelmiszerellátás. A szeszélyessé váló időjárás, a talaj adottságainak változása tönkreteszi a termést. Egyre többen leszünk, egyre több élelem kellene, de kevesebb lesz, ami komoly válsághelyzetet eredményez.
- Nyersanyagok. Sok elfogy, ami meg nem, annak az egekbe szökik az ára. Csillagászati ára lesz a víznek, áramnak, üzemanyagnak, fűtőanyagoknak.
- Menekültek mindenütt. A fejletlen országokban még nehezebbé válik a megélhetés, a forró éghajlatok élhetetlenné válnak. Az emberek emiatt vándorolni kezdenek élhetőbb helyekre, így ezek a területek a zsúfoltság miatt lesznek ugyancsak élhetetlenek.
- Gazdasági válság. Megáll a gazdasági növekedés, mert egyszerűen nem lesz miből növekedni, nem lesz mit felhasználni hozzá. Ez munkanélküliséggel, az általános életszínvonal esésével fog járni.
Nem a következő generációk gondja
Röviden tehát: drágulás, sok terület elnéptelenedése, versengés a megmaradt nyersanyagokért, válság, éhezés. Még az ivóvíz sem lesz magától értetődő.
És mindez mikor történik meg? Várhatóan 30 év múlva. Igen, még a mi életünkben. Hacsak be nem húzzuk most a féket, és veszünk vissza a tempóból magunktól, amíg még lehet. Ha nem tesszük, akkor később kénytelenek leszünk, csak nem önszántunkból, és sokkal durvább mértékben, rosszabb körülmények között.
