Az előző bejegyzésben taglaltuk, hogy milyen szennyezőek a cigarettacsikkek, amik tonnaszám vannak eldobálva mindenütt. Ez a probléma gyakorlatilag világméretű, hiszen a dohányzás mindenütt jelen van.

Sokan emlegetik, hogy nincs elég hamutartó, szemetes, ahová lehetne a csikkeket dobálni, és ez igaz is. Az a tény ugyanakkor, hogy egy helyen gyűjtenénk a cigarettacsikkeket, nem oldaná meg azt a problémát, hogy tele vannak vegyi anyagokkal, és kifejezetten nehezen bomlanak le. Csak a szűrőnek több évtizedre van ehhez szüksége!

A le nem bomló csikkek pedig szépen lassan, de biztosan mérgezik a környezetet. Kioldódik belőlük a maradék nikotin, kátrány és egyéb „finomságok”, amik szennyezik a vizeket, és veszélyeztetik az élővilágot.

Világos tehát, hogy a csikkeket be kell gyűjteni, el kell szállítani, és kezelni is kell. Ennek a költségeit akarja az EU 2021-től a dohánytermékek gyártóira terhelni – és valljuk be, ez egészen szimpatikus gondolat.

De mit lehet kezdeni a csikkekkel?

Ami azt illeti, a cigarettacsikkek feldolgozására, újrahasznosítására vannak technológiai megoldások, csakhogy ezek nagyon költségesek, ezért nem terjedtek el. És ezzel visszajutunk egy szintén korábban fejtegetett gondolatmenethez, mely szerint mindenki nagyon zöld, amíg a kényelmét (vagy jelen esetben pénztárcáját) nem érinti.

Adott egy nehezen lebomló, de legalább nagyon szennyező szemét, amit újra lehetne hasznosítani, de mi nem tesszük, mert drága. A baj csak az, hogy hamarosan a víz is drága lesz, amit elképesztő mértékben szennyeznek a cigarettacsikkek. Ezért ez a helyzet semmiképpen nem maradhat így. 

Kicsit mintha ébredeznének az emberek: lassan, és nem mindenki, de azért valami látszik. Egyre többen kezdik, vagy legalább próbálják elhagyni a nejlonzacskót, a szívószálat, olyan tárgyakat, amik a „leggyakoribb eldobott szemét” listán előkelő helyen állnak. Egyre többen választják a moshatót, újra felhasználhatót az eldobható helyett. Éppen itt az ideje, hogy káros szenvedélyeink melléktermékei ellen is elkezdjünk fellépni!