Számos, magát környezetbarátnak valló ember szemében a legnagyobb bűn az egész karácsonyosdiban maga a karácsonyfa. Mert néhány napért ki kell vágni fenyőfák millióit, aztán egy részük még arra a néhány napra sem kerül használatba (mert ugye nem mindegyiket veszik meg), de a többit is egyszerűen kidobják utána. Akkor már jobb választás a műfenyő, amit évekig használsz, és a te kedvedért nem fognak még egyel több fát kivágni. Egyértelmű, ugye? Vagy mégsem?

A háztartásokban keletkező rengeteg szemét mellett említést érdemel az is, hogy mennyi vegyszer kerül ki egy átlagos lakásból vagy házból. Ha azt hiszed, hogy tőled nem sok, ki kell ábrándítsunk. Ott a mosogatószer, a mosószer, öblítő, a tusfürdő, sampon, és még lehetne sorolni.

Amikor spórolási tippeket keresel, biztos, hogy elsők között fogsz találkozni azzal, hogy ne vásárolj ötletszerűen, vezess listát, légy tudatos. Az a helyzet, hogy ezeket a tanácsokat környezetvédelmi szempontból is nyugodtan megfogadhatod. Ugyanis a háztartásokban a szemét tetemes részét teszik ki a fölöslegesen összevásárolt élelmiszerek. Emellett a különböző tárgyak halmozása sem túl környezettudatos, hiszen az előállításuk során keletkeznek káros anyagok.

Szép dolog, ha nem használsz szívószálat, igyekszel csomagolásmentes termékeket venni, és viszel saját vászonszatyrot a boltba ahelyett, hogy nejlont kérnél a vásárlás végén. Van azonban még valami, amit megtehetsz annak érdekében, hogy kisebb legyen az ökológiai lábnyomod: ne pazarolj! 

Elfelejtettünk mértéket tartani

Egész egyszerűen túl sok mindent vásárolunk, mert megszoktuk, hogy ott van, rendelkezésre áll bármikor. Nincs tervünk, hogy mit főzünk, elmegyünk a boltba, veszünk mindenfélét, aztán majd lesz belőle valami. Majd ott, menet közben kitaláljuk. Nem tudjuk eldönteni, hogy sokát vagy szalámit vegyünk, veszünk mindkettőt. Úgy megkívántuk a csokit, vegyünk azt is. De jól néz ki ez a póló, vegyük meg. 

Hosszan lehetne még sorolni, mi mindent vásárolunk fölöslegesen. Aztán a kuka tele van lejárt élelmiszerekkel, amiket megvettünk, de nem ettünk meg. Vagy túl sokat ettünk azért, hogy ne romoljon meg. Ott a rengeteg ruha a szekrényben, aminek a negyede is elég lenne. 

És ez csak néhány példa arra, hogyan pazarolunk napi szinten. Az a kisebbik baj, hogy a pénzt fölöslegesen költjük. Sokkal nagyobb gond, hogy az embereknek ezen magatartása miatt van mindenből túlkínálat, hihetetlen mennyiségű terméket állítanak elő, ami súlyosan terheli a környezetet. Ezek egy része pedig el sem jut a felhasználásig, így ráadásul értelme sincs. 

Vásárolj tudatosan! 

Hogy ezen az ész nélkül fogyasztáson felülkerekedj, kezdj el tudatosabban vásárolni. Ennek a legegyszerűbb módja, ha előre átgondolod, mit szeretnél enni, főzni, mi hiányzik otthonról (ami tényleg hiányzik), ezeket összeírod, és listával mész a boltba. Ott pedig célirányosan, csak a listán szereplő termékeket szerzed be.

Ez több szempontból is kifizetődő: a kevésbé pazarló életmód jót tesz a környezetnek, a pénztárcádnak, sőt, a vásárlással töltött időt is lerövidíti. Hiszen nem nézelődsz, andalogsz a boltban fölöslegesen, csak végigszaladsz a listád szerint.

Ezzel az egyszerű változtatással elérheted, hogy kevesebb szemét kerüljön a kukádba, és otthon is kevesebb lesz a lim-lom.

Az újrahasznosítás sokféleképpen értelmezhető. Újrahasznosítás az is, amikor a kiválogatott hulladékot feldolgozzák, és újabb termékek készülnek belőlük. És az is, amikor Te a saját otthonodban odafigyelsz arra, hogy minél kevesebb dolog landoljon a kukában, inkább igyekszel újra felhasználni, amit lehet.

Írtunk korábban az elektronikai hulladékokról, és arról, elméletileg hogyan kellene kezelni őket. Vannak kijelölt helyek, ahol lehet őket gyűjteni, a háztartási szemetesben nem lenne szabad landolniuk. Miért végzik sok esetben mégis ott?

Döbbenetes tud lenni, hogy egy háztartásban mennyi szemét tud keletkezni egyetlen nap alatt. Ezzel akkor szembesültem igazán, amikor láttam, hogy alig húzzuk ki a hetente egyszer forduló kukásautó érkezéséig, a végén már igencsak tömni kell azt a szemetest, hogy még beleférjen.

A környezetvédelem fontosságáról egész életünkben hallattunk, mostanában azonban gyakrabban kerül elő a téma. Ennek az az oka, hogy a szakértők szerint elértük a kritikus pontot: ha nem húzzuk be a féket, „most már tényleg” baj lesz. Ezt azonban mintha nem akarnák az emberek meghallani.

Valószínűleg erősen működik a struccpolitika is, de a vállvonogatás másik oka az lehet, hogy nem igazán tudja a többség, mit is takar az a „nagy baj”. Emlegetik, hogy „ez így nem mehet tovább”, „változásra van szükség”, „lassítani kell”, „baj lesz ebből az életmódból”, „nem fenntartható”

Erre pedig sokan legyintenek. Nem tudják, mire számíthatnak konkrétan, milyen lesz a világ, mondjuk, 30 év múlva, ha minden úgy marad, ahogy most van, és nem kezdünk el komolyabban foglalkozni a környezetvédelemmel. Amiről pedig nem tudunk konkrétumokat, azt hajlamosak vagyunk elbagatellizálni, elintézni egy vállrándítással.

Mi is a probléma?

Egyszerűen fogalmazva az, hogy ész nélkül fogyasztunk, rengeteget. Ez azért rossz, mert a Föld nyersanyagai, forrásai végesek. Ennek ellenére mi, emberek, úgy élünk, mintha végtelen mennyiségben állnának rendelkezésünkre.

Idén júliusra elfogyott az éves nyersanyagkeret. Nyilván nincs valójában ilyen keret, annyit használunk, amennyi „kell”, de annyit használtunk fel az év első felében, amennyit egész évben kellett volna. Ha pedig ez így marad, elég hamar kimerül a készlet.

És hogy mi lesz ennek a következménye?

Ha röviden akarjuk leírni, akkor az, hogy luxusnak fog számítani mindaz, ami ma természetes. Egész egyszerűen azért, mert olyan kevés forrás fog a rendelkezésünkre állni a (most még) mindennapi dolgokhoz, hogy muszáj lesz velük spórolni.

Ez a következőkben okoz fennakadást (a teljesség igénye nélkül):

• Élelmiszerellátás. A szeszélyessé váló időjárás, a talaj adottságainak változása tönkreteszi a termést. Egyre többen leszünk, egyre több élelem kellene, de kevesebb lesz, ami komoly válsághelyzetet eredményez.
• Nyersanyagok. Sok elfogy, ami meg nem, annak az egekbe szökik az ára. Csillagászati ára lesz a víznek, áramnak, üzemanyagnak, fűtőanyagoknak.
• Menekültek mindenütt. A fejletlen országokban még nehezebbé válik a megélhetés, a forró éghajlatok élhetetlenné válnak. Az emberek emiatt vándorolni kezdenek élhetőbb helyekre, így ezek a területek a zsúfoltság miatt lesznek ugyancsak élhetetlenek.
• Gazdasági válság. Megáll a gazdasági növekedés, mert egyszerűen nem lesz miből növekedni, nem lesz mit felhasználni hozzá. Ez munkanélküliséggel, az általános életszínvonal esésével fog járni.

Nem a következő generációk gondja

Röviden tehát: drágulás, sok terület elnéptelenedése, versengés a megmaradt nyersanyagokért, válság, éhezés. Még az ivóvíz sem lesz magától értetődő.

És mindez mikor történik meg? Várhatóan 30 év múlva. Igen, még a mi életünkben. Hacsak be nem húzzuk most a féket, és veszünk vissza a tempóból magunktól, amíg még lehet. Ha nem tesszük, akkor később kénytelenek leszünk, csak nem önszántunkból, és sokkal durvább mértékben, rosszabb körülmények között.

Az előző bejegyzésben taglaltuk, hogy milyen szennyezőek a cigarettacsikkek, amik tonnaszám vannak eldobálva mindenütt. Ez a probléma gyakorlatilag világméretű, hiszen a dohányzás mindenütt jelen van.

Sokan emlegetik, hogy nincs elég hamutartó, szemetes, ahová lehetne a csikkeket dobálni, és ez igaz is. Az a tény ugyanakkor, hogy egy helyen gyűjtenénk a cigarettacsikkeket, nem oldaná meg azt a problémát, hogy tele vannak vegyi anyagokkal, és kifejezetten nehezen bomlanak le. Csak a szűrőnek több évtizedre van ehhez szüksége!

Csúnya, igénytelen, zavaró, és a környezetet is szennyezi a rengeteg eldobált cigarettacsikk az utcákon. A dohányzás egyébként is egy olyan téma, ami nagyon megosztja az embereket, az eldobált csikkek pedig nem segítenek azon, hogy a nemdohányzók könnyebben elfogadják ezt a szokást – és valljuk be, ez nem is csoda.

Amellett, hogy az elszívott cigaretták végeinek eldobálása esztétikai problémákat vet fel, a csikkek erősen szennyezik is a környezetet.

A környezetvédelem olyan témakör, aminek fontosságával elméletben mindenki egyetért. A probléma ott kezdődik, amikor nemcsak bólogatni kell és néhány támogató kommentet írni, hanem tevékenyen is hozzájárulni. Ez ugyanis számos esetben jár plusz tevékenységekkel, némi kényelmetlenséggel, amit már sokan nem szívesen vállalnak. Jönnek az „én erre nem érek rá”, ha én másképp csinálom, az úgysem változtat semmin”, illetve „ez úgysem jó megoldás” kifogások.