A környezetvédelem olyan témakör, aminek fontosságával elméletben mindenki egyetért. A probléma ott kezdődik, amikor nemcsak bólogatni kell és néhány támogató kommentet írni, hanem tevékenyen is hozzájárulni. Ez ugyanis számos esetben jár plusz tevékenységekkel, némi kényelmetlenséggel, amit már sokan nem szívesen vállalnak. Jönnek az „én erre nem érek rá”, ha én másképp csinálom, az úgysem változtat semmin”, illetve „ez úgysem jó megoldás” kifogások. 

Az nem is lenne baj, hogy néhány ember ilyen, a gond az, hogy ez a többségre jellemző. 

Nemrég a mosható pelenka kapcsán jött szembe velem egy poszt, és láttam alatta a kommenteket. Vita alakult ki azok között, akik használják a „mosipelust”, és azok között, akik az eldobhatónál maradtak. Végül egy kommentelő megfogalmazta a lényeget: mindenki nagyon zöld, amíg az az ő kényelmét nem érinti. És sajnos ebben nagyon sok igazság van.

Valóban versenyképes? 

A mosható pelenka ugyanis tökéletes alternatívája lehetne a sok eldobált pelusnak, amik mellesleg több száz év alatt sem bomlanak le, nagyon szennyezőek. Mégis kevesen használják, aminek igen egyszerű oka van: „én aztán nem mosok ennyit/nem fogok még ezzel is foglalkozni/nincs erre időm/nem dörzsölgetem kézzel a kakit”. Vagyis nem kényelmes. És ennyi elég is ahhoz, hogy a továbbiakban is az eldobható pelenka menjen, dacára annak, hogy milyen mértékben szennyező.

A poszt és a kommentek kapcsán eszembe jutott még sok környezetkímélő megoldás, amivel helyettesíthető lenne számos olyan, ami szennyezi a környezetet. Mosható sminklemosó vatta, betét, törlőrongy stb. És az a helyzet, hogy a legtöbbel ugyanez a baj: olyan alternatíva, ami macerás az eldobhatóhoz képest. Mi, emberek pedig lusták vagyunk, nem szeretünk olyan dolgokra időt és energiát pazarolni, amire nem muszáj, mert van egyszerűbb verzió.

Emiatt pedig a zöld verziók sajnos nem igazán versenyképesek az eldobhatóval szemben. Nem tudnak valós alternatívát jelenteni addig, amíg nem lesz ugyanolyan egyszerű a használatuk, mint a másik oldalon szereplő terméknek.

Visszalépés? 

Kicsit közhelyes a „nekem nincs erre időm” kifogás. De a nap nagy részében dolgozó, a maradék pár órában pedig a családot ellátó, házimunkával amúgy is folyton lemaradó, kapkodó ember talán mégis kicsit jogosan érzi, hogy semmi nem fér neki bele, ami plusz foglalkozást igényel. És sajnos ilyen a plusz mosás, teregetés, adott esetben sikálás is. 

Ráadásul, ha már kaptunk egy gyorsabb, egyszerűbb, kényelmesebb megoldást, kevesen vagyunk hajlandóak átszokni egy olyanra, ami körülményesebb, visszalépésnek éljük meg – még akkor is, ha a Föld számára éppen előrelépés lenne.